Hát rég voltam már ennyire kiakadva. Délben meg lettem tisztelve a gyerekem leordításával. Baromi jól esett, mondhatom. Ezért kár volt hazajönni..... vagy inkább hazahozni. Beteg (DE NEM MONDJA!!!!). Fáradt! Ideges.... de muszáj elmenni MEGINT bevásárolni, mert nem ér rá! Ezzel aztán meg is adta az alaphangulatot. Innen aztán egyenes út vezetett oda, hogy én is leordítsam a gyereket. Nem azt mondom, hogy nem volt jogos az ő háborgása, de én erre rohadtul nem voltam kíváncsi! Aztán meg a szánombánomszegénygyerek-re sem! Engem is kiakasztott a gyerek, der olyan szinten, ahogy már rég nem. Ismét közöltem vele, miután fél órát szellőztettem kint (nem engedtem be, de nem ám! ÉREZZE!), hogy lehet menni apuciékhoz, ők biztosan értékelik ezt amit művel. És én ezt halálosan komolyan is gondolom! Minden alkalommal halálosan komolyan gondolom! Megérdemlik a fiúfetisiszták amott ezt a gyereket maguknak! Istenítsék, imádják, vihogjanak, engedjenek meg mindent, aztán hajrá, éljen a Seggfejgyár!
Mert aki nem hajlandó foglalkozni a saját dolgaival, sokszori kérésre (igen, KÉRÉS!!!) sem, az pukkadjon meg! Nem akarok rondábbat írni. Mert neki nem fontos, hogy rendbe legyenek az autójuk papírjai, majd elintéződik.... japersze, csak én vagyok az üzembentartó, aztán én ezt nem tudom lemondani, csak a tulaj tudja visszavonni. Osztaztán hiába küldtem el ennek a hülyének az értesítőt a kötelezőről, olvasatlanul kitörölte (igen, megnéztem!). De előtte simán lehazudta a csillagokat is az égről, ahogy szokta..... hogy ő mindent megnyit és nem érti, hogy hogy nem vette észre. Úgy, hogy nem nyitotta meg! Rohadt hazug kidumálós seggfej!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése