Itthon

Jó most itthon. És jó lenne oda visszamenni dolgozni, ahol a végén voltam. Illetve jobb lenne.... de szeretem mind a kettőt, úgyhogy jó lesz, akárhogy lesz. Próbálok pakolászni, rendezkedni, konmarizni. Lassan, NAGYON, TÚL!!!! lassan halad.

A színjátszóval nem tudom, mi lesz. Elég problémás, elég nehézkes, elég hisztis, elég amatőr..... mondom én, mint profi, hehe :p De a hozzáállásokkal komoly baj van.

A gyerekeim tök jófejek. M kezd önállóskodni, elég komolyan, elég nagy lépésekben. Végre eljött az az idő, hogy rá lehet bízni dolgokat. És ez jó!

Lejárt

Bizony, február 28-tól munkaszüneten vagyok. Egy hónap pihi, ami egy hét masszív ágynyomós náthával indul. Ígéretet kaptunk, hogy áprilistól újra mehetünk ugyanoda, ahol eddig voltunk. Jó lenne, szerettem, szeretem.
A nátha úgy tűnik elillant, maradt 3 hetem, hogy puccba vágjam a házat. MERT MUSZÁJ! Marie Kondo nagy segítség ebben, 180 fokban változtatta meg a hozzáállásomat és a szemléletemet ezzel kapcsolatban. Úgyhogy hajrá! Holnap már gyerek se lesz itthon, úgyhogy lehet kezdeni.

Hétvégén levetítették nálunk a Lovasíjász c. filmet. Csak ajánlani tudom mindenkinek! 2 óra tömény információ és élmény, nekem biztos, hogy egy életre beégette magát a lelkembe, agyamba.